Halálos lehet a kutya és az ember barátsága

Kutya és ember barátsága: ősi kapcsolat. Az emberek azonban hajlamosak elfeledkezni arról, hogy milyen törékeny is ez az egyezség: mi etetjük őket, ők nem marcangolnak szét minket. Az Egyesült Államokban azonban egyre több végzetes kutyatámadás történik, ami azt bizonyítja, helytelenül, szinte már emberként kezeljük kedvenceinket.

A kutyák megbecsült tagjai a családnak, vagy éppen ők maguk alkotják a családot. A négylábú kedvencek olyannyira részévé váltak az amerikai mindennapoknak, hogy az ott élők könnyen figyelmen kívül hagyják - a kutyák mégiscsak állatok. Szájukban bizony éles fogak bújnak meg, és az ösztöneik is megvannak, hogy használják őket, ha a helyzet úgy kívánja. Ha pedig gazdátlanná válnak, és nem kapnak rendszeresen enni, gyorsan hasonlóvá válnak őseikhez, a farkasokhoz. Hordákba verődnek, hogy vadászni tudjanak, és megvédjék egymást. Házi kedvencnek tűnhetnek, de ragadozóként viselkednek.

Az AP hírügynökség szerint ez téveszthette meg azt a nyugdíjas férfit és nőt, akik egy elvadult falkának estek áldozatul. A házaspárt halálra marcangolták a négylábúak. A közelmúltban történt eset híre bejárta a világot. Az elvadult kutyák először az esti sétára induló Sherry Schwederrel végeztek, majd halálra marták a nyomába eredő férjét, Lothar Schwedert is. A hatóságok a támadásban részt vevő kutyák közül több mint egy tucatnyit elaltattak.

Az Egyesült Államokban idén eddig több mint húsz ember lelte halálát kutyatámadásban. Összehasonlításképpen: ennél csupán alig valamivel többen haltak meg villámcsapás következtében. Nem ritka, hogy a négylábúak az emberek ellen használják fogaikat, évente mintegy 4,5 millió amerikai szenved el kutyaharapást. Közülük kilencezren - a felük gyerek - szorulnak orvosi ellátásra - számolt be a amerikai betegségellenőrzési- és megelőzési központ (CDC). 2006-ban 31 ezer áldozaton kellett rekonstrukciós műtétet végrehajtani.

A kutya-ember kapcsolatok számához képest a támadások száma elenyésző

A kutyaharapások száma azonban így is nagyon alacsony, ha figyelembe vesszük, hogy kutya és ember milyen közelségben él egymással - emelte ki a Pennsylvania Egyetem kutatója, akinek az állatok és a társadalom közötti kapcsolat a szakterülete. "Őszintén szólva diadalnak számít, hogy a kutyák nem harapnak meg minket gyakrabban - vélekedett James Serpell. - Mindegyik kutya harap, ha sikerül őket felheccelni. Ha fájdalmaik vannak, megvédik magukat. Mindannyian képesek megvillantani ragadozó ösztöneiket, különösen ha nagyon-nagyon éhesek".

Az ivartalanítás bizonyos helyzetekben segíthet néhány kutyán, például kevésbé lesznek támadók társaikkal szemben, de a ragadozóösztön terén ez nem hoz nagy változást. A támadások hátterében számos ok húzódhat: az étel - vagy egy játék - feletti birtoklási vágy, a genetikai örökségből vagy a rossz nevelésből adódó agresszió, a támadó ösztön átirányítása egy másik kutyáról a közbeavatkozó emberre, a terület idegenektől való megvédése. "Csak azért, mert a kutyák élelemforrásként tekintenek ránk, nem jelenti azt, hogy tiszteletet is éreznek irántunk" - fűzte hozzá Wayne Hunthausen, az állatok viselkedését kutató állatorvosi szövetség korábbi elnöke.

Előbújik a vadászösztön    

A Schwederék közelében élő egyik szomszéd a közelmúltban történt tragédia ellenére sem hiszi el, hogy az a kutyafalka végzett a párral, amelyet ő rendszeresen etet. Szakértők szerint sok kutya valóban "elvan" azokkal, akik etetik őket, de ha egy idegen belép a területükre vagy csak bámulja őket, az már más ügy. Egy kutyatámadásokat elemző csoport vezetője ugyanakkor azon sem lepődött volna meg, ha a falka a szomszédot is megtámadja.

A kutyákat több ezer éve háziasították, az állatok a farkasok leszármazottai. Bizonyos tekintetben teljesen eltávolodtak távoli őseiktől - például szeretnek az emberek közelében lenni -, de vannak olyan dolgok, amelyekben meglepően nagy a hasonlóság közöttük. Az erős ragadozóösztön kulcsfontosságú volt a vadonban, és minél erősebb ennek az ösztönnek a túlélésben játszott szerepe, annál nehezebben tűnik el - jegyezte meg Wayne Hunthausen.

Egyes fajoknál a tenyésztés során háttérbe szorult, bizonyos kutyáknál azonban éppen a vadászösztön érhető tetten, amikor üldözőbe veszik a kocogókat, a bicikliseket vagy éppen az autókat. "Minél gyorsabban mozog valami, annál nagyobb eséllyel bújik elő a ragadozóösztön a kutyákból" - tette hozzá a szakember, aki jó tanácsokkal is szolgált az idegen kutyákkal találkozó gyerekek számára: ilyen esetekben mozdulatlanul kell állni, nem szabad szemkontaktust teremteni, csoportos támadás esetén pedig érdemes megpróbálni felmászni valahová, például egy fára.

Alaszkai malamutok - közelebb állnak a farkasokhoz, mint a legtöbb eb

És hogy a kutyák mennyire farkasok? A szibériai husky vagy az alaszkai malamut genetikailag sokkal közelebb állnak a ragadozókhoz, mint a csivavák vagy a pudlik. A házi kedvencek azonban leginkább a kölyök farkasokra hasonlítanak, nem pedig a felnőtt példányokra. A farkaskölykökhöz hasonlóan a kutyák is sokat harapnak, és egy vezértől függenek - mutatott rá a Texasi Egyetem szakértője.

Egy dologban azonban a kutyák nagy eltérést mutatnak a vadon élő őseiktől. Ez pedig az, hogy az emberek az étellel motiválni tudják őket a parancsok végrehajtására, a farkasok azonban - noha okosak - nem értik ezt az összefüggést.
Ha az emberek nagy tömegben szélnek eresztenék a kutyákat, néhányuk bizonyára hordákba verődne, és úgy jutna élelemhez. Leszármazottaik leginkább az Ausztráliában élő dingókhoz hasonlítanának. Legtöbbjük azonban elpusztulna, ha nem lennének körülöttük emberek. Egyszerűen nem lennének képesek alkalmazkodni az új, "gazdátlan" körülményekhez - állítják szakemberek.